Minden esetre talán volt köztük olyan, aki elhitte. Ha nem is teljesen, de egy kis részét biztosan. De, hogy mik is azok a történetek..? Hát kezdjük ott, hogy régen megtörtént (vagy nem megtörtént) történetek kezdték elárasztani a lakosságot, amik szép lassan szájról szájra terjedtek. És mint a pletyka, volt aki elvett belőle, volt aki hozzáadott valami pluszt vagy épp felturbózta magát az egészet. Végül valami teljesen elképesztő és szinte már a valóságban elképzelhetetlen történetek születtek. Nem hiába, akkor nem volt TV, se internet. Az embereket érdekelte egy-egy apró furcsaság, amit észleltek a környezetükbe. Azonnal hozzákapcsolat egy mesét amit még valaki réges rég hallott valakitől, hogy hallotta ahogy ennek meg annak mesélték. Bármiféle apró furcsaságot ilyen szájról szájra terjedő mesékkel magyaráztak meg amik újra szárnyra kaptak. Senki nem tudta már akkor, hogy egyáltalán igazak-e, de őket ez foglalkoztatta. Őket ez mozdította ki unalmas, szürke mindenapjaikból.
Az első ilyen, amit Bob kezdett el mesélni egy lányról szólt. Egy lányról, akit a szülei minden létező kis apróságtól féltettek. Ő volt a szeme fényük, egyetlen szem gyermekük. Isten ajándékaként tekintettek rá és óvták mindentől. Már-már beteges volt a szigoruk a kislány szemében is. 7 éves volt mikor az újonnan kapott kis fekete kutyájával játszott a tótól nem messze. Fakó rózsaszín ruháját, ami szinte már fehér volt a szél lebegtette kis testén, ahogy szalad kutyusa után. Csillingelő, vékony hangján énekelte a szebbnél szebb népdalokat. Sötét szőke haja az arcát simogatta minduntalan. Fényesen ragyogó zöld szemei csillogtak az örömtől kiskutyája láttán, aki kergette a lepkéket. Egyre csak távolodtak otthonuktól, lopták a távolságot a tó felé. Mind addig míg elértek a tóhoz. A nap az ég tetején ragyogott, egy árva felhő nem volt az égen. Mondhatjuk átlagos nap volt, de nem mindenkinek. Egyik percről a másikra kísérteties csönd lett az erdőben. Elhalkultak a népdalok, a madarak csicsergései megszüntek. Mintha a szél is megdermedt volna pár másodpercre, semmi nem mozdult. A lány pedig egyik pillanatról a másikra volt, nincs. Hangos kutyavonyítás és az is volt, nincs. Estére természetesen elindultak a lány keresésére, de csak a fekete kutyáját találták meg. Azt se akárhogy. Bőrét lenyúzták és felakasztották a fára. A kislány fehér ruháját pedig ráhúzták a kutya meztelen testére és úgy fektették virágokkal kirakott szívecskébe. Gyomorforgató látvány volt. Pár hét múlva lemondtak arról, hogy megtalálják a lányt, elbúcsúztak tőle. Azt viszont nem sejtették, hogy a lány nagyon is él. Egy elmebeteg vitte magával és mire a lány 20 éves lett már 9 gyereknek adott életet. Első babáját csupán 8 évesen hozta világra és utána évenként egynek, kisebb-nagyobb kihagyásokkal. Perverz vágyainak a lány nem mondhatott nemet, ha mégis véresre verte. És így telt az idő, esély nem volt arra, hogy megszökjön a lány. Legyengült, elvesztette személyiségét, már ő maga se tudta hol van. Öngyilkosságra meg nem adta fejét bármekkora kínok között is élt. Hisz gyerekeit nem akarta magukra hagyni egy elmebeteggel. Viszont egy idő után ahogy gyermekei betöltik a 10. életévüket egyszerűen eltűnnek. Mint később kiderült a gyerekeket apjuk lemészárolta. Hisz azt vallotta míg 10 évnél fiatalabbak kis angyalok. De 10. szülinapjuk után maga az ördög költözik mindegyikbe és fellázadnának apjuk ellen. Ezt elkerülve kegyetlen módszert alkalmazva gyilkolta meg gyermekeit. Kegyetlen módszerek közül választott saját gyermeke életének kioltásaiban. Legtöbb kisemberrel egy éles kés pengélye végzett. Egy mozdulattal vágta el torkukat. Hagyta, hogy az árokba zuhanjanak és fájdalmak közepette ott egyszerűen csak elvérezzenek. Míg másokat, főként lányokat, karóhoz kötözött. Némi benzint öntött rájuk, majd egy égő gyufaszálat dobott szerencsétlen gyermek testéhez, ami azonnal lángra is kapott. Végignézte, ahogy gyermeke könyörög az életéért, ahogy utolsó csepp erejével is küzd, ahogy kileheli utoljára vett lélegzetét is. Szikráját nem mutatta annak, hogy bármiféle emberség lenne benne. Emberi vágyait kiéli egy nőben, majd vadállat módjára végignézi ahogy gyermeke szemében kialszik a fény. Az évek alatt egyszer sem torpant meg, egy apró könnycseppet nem törölt le arcáról. Nem érezte már tetteinek súlyát, kihalt belőle az ember. 37 éves volt a lány mikor fogva tartója meghalt. Ekkor a lánynak már összesen 20 gyereke lenne, de csak a 10 évnél fiatalabbak voltak életben. Mikor a lány elégette a halott férfi testét, ugyan úgy ahogy azt ő is tette a gyerekekkel úgy döntött gyermekeivel megkeresi, hogy évekkel ezelőtt hol is lakott. Rátalált a már említett nagy árokra. Benne gyermekek, már bomladozó testei voltak. Ekkor jött rá a nő, hogy azok ott az ő gyermekei... Pár évtized múlva egy turista csoport járta körbe a tavat és talált rá egy eldugott sírkertre. Mindegyik kis földrakáshoz egy fából készített kis kereszt állt. Mindegyikbe egyetlen egy betű volt vésve, mindegyikbe más és más. Azóta azt beszélik, hogy a nő saját kezével ásta ki gyermekei sírjait és temette el őket.
A másik ilyen történet, ami a tóhoz kötődik egy ikerpárról szól. Ezt még Joe kezdte el mesélni a többieknek. De, hogy az a mese miről is szólt..?
