3_Rettegés Háza

A másik ilyen történet, ami a tóhoz kötődik egy ikerpárról szól. Ezt még Joe kezdte el mesélni a többieknek. De, hogy az a mese miről is szólt..?

Még régen, úgy az 1900-as években a tó mellé épült egy ház. Egy család nagy lehetőséget látott abban, hogy a veszélyre éhező vendégek igényeit kielégítsék. Mivel már a nő története, aki 20 gyereket hozott világra már szárnyra kapott a környéken, így a család arra történetre építette karrierjét. Rendbe szedték a tó környékét és még a temetőt is felpofozták. Csak úgy özönlött a nép a kis panzióhoz aminek frappáns reklámján megakadt az ember tekintete a város oszlopain, Ketchum-ben. 

A panzió hozta a várt sikert. Mindaddig, míg a család el nem tűnt. Senki nem tudta, hogy hová lettek, hogy mi történt velük. Egy ikerpár állt a helyükre, akik csak úgy a sémibből bukkantak elő. Azt állították, hogy távoli rokonuk a családfőnek. De ez sokak számára furcsa volt, hisz az apának csak egy rokonáról tudtak, a nagybácsikájáról. Mindezek ellenére a panzió működött tovább. Ám mikor fiatalok érkeztek a panzióba egyszerűen nem tértek vissza. Eltűntek... Egytől egyig. Nyomuk veszett. Mikor meg az ikerpárt kérték számon, hogy hol vannak az eltűntek ők mindig azt állították a panzióból kijelentkeztek, hollétükről nem tudnak. De pár év és félszáz eltűnt után kiderült minden!
Egy férfi, akinek sikerült visszajutnia a városba elmondott mindent a helyi rendőrnek. Az ikerpár a felelős az összes eltűnt miatt. Az odaérkező fiatalokat egy éjszakai túrára invitálták, ahol sorra mészárolták le őket. Kegyetlen módszereket alkalmaztak, mert ez tette őket boldoggá. Felszabadultnak érezték magukat miután a fiatalok karjait szó szerint kitépték a helyükről. Fröcskölt mindenfele a vér. Nevettek mikor kikötözött emberek előtt társuk nyakát egy pillanat alatt kettévágják, mikor szemgolyóikat kitépve helyükről, botra húzták és a földbe szúrták. Kegyetlen módszerrel végeztek az összes fiatallal. Testük maradványait a panzió körül kóválygó, kóbor kutyák falták fel, vérüket pedig az eső mosta a földbe. Miután e rémtettek kiderültek a tó körül emberi csontok maradványaira bukkantak. Az ikerpárt halálra ítélték és kivégezték őket a főutcán, mindenki szeme láttára. A panzió bezárta kapuit a nagyvilág előt. Senki nem vállalta, hogy az egykor híres Rettegés Házát tovább vigye. Így a természet belepte újra a környéket és a ház a múlt homályába veszett. De a hozzá fűző emlékek és történetek nem. Mai napig van aki azt állítja, hogy minden évben vérvörösség változik a Big Lake vize. És, hogy ez mind azért mert a földbe szivárgott áldozatok vére megszínezi azt. Van aki 100%-osan hiszi azt, hogy az eltűntek lelke, vagy szelleme még a házban van. Arra várnak, hogy valaki arra járjon és megbosszulják kegyetlen és fájdalmas halálukat.

Joe ezzel a történettel rendesen ráhozta a frászt barátaira. Már közeledtek a tóhoz, mikor a fák lombjai fölött egy ház teteje kandikált ki néha. Eliz és Vivi összerezzent mikor meglátták.... Vajon tényleg igaz az ikerpár története? Senki nem tudta biztosra. Tovább haladtak, egy tisztásra. A háztól nem messze, ahol majd sátrat vernek. Szemük elé tárult a tó. Csodaszép volt, ahogy az égbolt tetején sütő nap fénye megtörik a víz tükrén. Pillanatok alatt el is felejtették, hogy percekkel ezelőtt még rémtörténetekről szóló meséket hallgattak. A tó és az azt körülvevő táj látványa egyszerűen túl szép volt ahhoz, hogy másra gondoljanak. Pár hosszú perc után a fiúk kinyitották a csomagtartót és kidobálták a cuccokat. Eliz és Vivi megragadták a sátrakat és pár méterrel arrébb vonszolva nekiláttak az összeszerelésének. Míg a kis pláza picsa, Kate a bogarakat hessegette a fiúk felállították a grillt. Beledobálták a szenet és beizzították azt. 
Szóval szép lassan "berendezkedett" kis csapatunk az idegen környezetbe. De mialatt pakoltak ki azt nem vették észre, hogy valaki figyeli őket. Valahol egészen messze az erdőből, a fák között. Ott állt és mérte fel a terepet, kik is azok az illetők akik megbolygatják nyugodt környezetét. Ahol addig a napig madarak ciripeltek mindenfele, érintetlen a terület már évtizedek óta. Erre odament ez a 7 ember és felforgat mindent. Az addig csendes vidéket hangos zenének nevezhető valamivel töltik ki, elkergetve a madarakat. Bujdokoló emberünk, aki talpig sötétbe volt öltözve morgott egy sort már őszülő bajsza alatt, hátat fordított. Baltáját a kezébe vette, aminek nyele egyszerűen csodaszépre volt faragva. Mindenféle apró kis motívumok, az ember minél tovább elemezte annál több dolgott fedezett fel rajta. Az eddig ismererteln emberünk közelebb battyogott a frissen kialakult táborhoz. Egyre tisztábban lehetett hallani miről is beszélnek a fiúk. 
A nap már rég meghaladta az égbolt legmagasabb pontját. Szép lassan. alig észrevehetően kezdett besötétedni. Csapatunk egy hatalmas tábortüzet rakott a sátraktól nem messze.Alex, Vivi és Eliz szraz ágakat szedtek össze a tábortűzhöz, de mivel ismeretlen a terep nekik csak addig merészkedtek, amíg a tűz fénye világított. Bob, Joe és Mike pedig nekiestek a grillezésnek. A még otthon bepácolt husikat dobták rá a parázsra. Azonnal sisteregni kezdett, ahogy a forró levegő hozzáért és rátapadt a már szinte izzó rácsra. Előkerült pár jéghidegre lehűtött sőr is a vacsora mellé, amit a pattogó tűz mellett fogyasztottak el. Sztorizgattak, hogy melyik szülő hogyan reagált arra, hogy gyermekük teljesen ismeretlen helyre megy nyaralni meg egyéb szinte értelmetlen történetekről beszéltek. 
Joe és Eliz tekintete egyik tökéletesen elkapott pillanatban összeakadt. És ők, akik már 1.5 éve együtt vannak, pár apró mozdulatból, szavak nélkül ki tudják találni mit akar a másik. Eliz sötét szemeiben csillogott a tűz fénye. Pont annyi fényt adott arcára, amennyi Joenak elég volt ahhoz, hogy kitalálja mi kell most barátnőjének. Következő pillanatba mind a ketten a kisbusz fele tartottak. A mi drága Kate barátnőnk meg is jegyezte a dolgot:
-Na, ezek is csak eddig birták ki.
-Pont te beszélsz, aki alig bírja ki fasz nélkül. Tette hozzá Mike.
-És aztán mi van? Az ő dolguk nem? Mit kell velük foglalkoznod? Vágott közbe Bob.

Történetünk párosa pedig elvonult kettesben a kisbuszba mit sem törődve azzal, hogy mit gondolnak a többiek.